- Ez most mi? – kérdezte a férfi szigorú tekintettel, miközben az eladó a pultra helyezte a csomagot.

A kissé félszeg eladó a pult mögött önkéntelenül is a csomagra nézett. Olyan volt, mint mindig, fehér nejlonzacskó, jól megpakolva. Gondosan alányúlt, és rendkívül óvatosan tette le. Nem értette, hogy a férfi a pult túloldalán mire gondolhat, de érzett valami megmagyarázhatatlan vibrálást a levegőben. A hangjából jött, és terjedt tovább. Olyan hanglejtéssel tette fel ezt a kérdést mindenféle megszólítás nélkül, hogy összerándult a gyomra. És most érezte, hogy türelmetlen is lett. Való igaz, túl sokat várt, ezért bizonytalanul ránézett a vevőre, és egy mosolynak szánt eltorzult arckifejezéssel próbált időt nyerni magának. Ez most mi… Ezt a kérdést nem lehet szépen feltenni.

A vevőt viszont felhergelte ez a pimasz fintor, úgyhogy tüntetőleg megismételte a kérdést: - Ez most mi? De továbbra sem kapott választ. Az eladó ott állt, áttekingetett a válla fölött és egyik lábáról a másikra állt. Mint valami idióta. Egy teljesen egyszerű kérdésre sem tud válaszolni. Ha nem lett volna túlfejlett a kritikai érzéke, akkor bizonyára magát hibáztatja ezért a jelenetsorért. Érezte, hogy nem szabad betérnie az üzletbe, mert túlságosan siet. Ilyenkor biztosan kifog valami bénázót maga előtt, aki szétszórja az apróját a padlón, és percekig szedegeti négykézláb. Vagy egy nénit, aki mindenből kér, de mindenből csak keveset. Nem, kevesebbet.

 - Szórakozik velem? – kérdezte most türelmetlenül, mert arra nem volt felkészülve, hogy ezt rakják elé. – Még csak nem is mondtam, hogy mit szeretnék!

Az eladó hirtelen megértette. De honnan kellett volna tudnia?

 - Ahh! – csettintett egyet a nyelvével, majd a kirakat felé mutatott. – Ki van írva. Itt az van, amit én adok. Benne van minden, ami kell – bökött a zacskóra, amiből egy vastag pulykanyak kandikált ki.

 - Agyrém! És ha nekem másra van szükségem?

 - Uram, akkor rossz helyre jött. Itt minden csomagot én állítok össze különleges odafigyeléssel. Mindegyikben benne van minden, amire az eddigi tapasztalataim szerint szüksége lehet az ide betérőnek.

Lassan, tagoltan ejtette a szavakat, amitől a férfi feje gőzölni kezdett.

 - És ha én vegetáriánus vagyok?!

A férfi szavai dörögve töltötték be a kis üzletet. A sorban mögötte állók felkapták a fejüket.

 - Akkor végképp rossz helyen van – közölte az eladó, aztán a fehér nejlonzacskót finoman áttolta a soron következő elé, aki kicsit arrébb tolta a férfit, fizetett, majd arcán boldog mosollyal távozott az üzletből.