- Ez most mi? – kérdezte a férfi szigorú tekintettel, miközben az eladó a pultra helyezte a csomagot.

A kissé félszeg eladó a pult mögött önkéntelenül is a csomagra nézett. Olyan volt, mint mindig, fehér nejlonzacskó, jól megpakolva. Gondosan alányúlt, és rendkívül óvatosan tette le. Nem értette, hogy a férfi a pult túloldalán mire gondolhat, de érzett valami megmagyarázhatatlan vibrálást a levegőben. A hangjából jött, és terjedt tovább. Olyan hanglejtéssel tette fel ezt a kérdést mindenféle megszólítás nélkül, hogy összerándult a gyomra. És most érezte, hogy türelmetlen is lett. Való igaz, túl sokat várt, ezért bizonytalanul ránézett a vevőre, és egy mosolynak szánt eltorzult arckifejezéssel próbált időt nyerni magának. Ez most mi… Ezt a kérdést nem lehet szépen feltenni.

Minden elkezdődik valahol.

Dühömben hatalmasat rúgtam a fészer oldalába, miközben kiosztottam a mai bölcsességadagot egy általam nem ismert képzeletbeli barátnak. Úgy tartottam, hogy ő mindig mellettem van, ha szükségem lenne rá. De valljuk meg, egy képzeletbeli barátot elég nehéz funkcionálisan hasznosítani. Vegyük a jelen helyzetet: megpróbáltam kirángatni az ásót a többi szerszám közül, de nem sikerült. Makacsul tartotta magát az a rozsdás vacak, amit még nagyapámtól örököltem egy szívlapáttal és egy nyikorgó kerekű talicskával együtt. Emlékszem, könnyes meghatottság csillogott a szemében. Úgy nézett rám, mintha éppen akkor indított volna el az élet rögös országútján. Valahogy így volt különben. Azzal a különbséggel, hogy eszem ágában sem volt egy nyikorgó talicskát tolni ezen a zötyögős úton. Ennél némileg szerényebben gondoltam becsatlakozni az életre megérett felnőttek sokszínű kavalkádjába. Őszintén. Honnan tudták egyáltalán, hogy megértem? Nagyapámban biztos vagyok, ő onnan tudta, hogy mindössze negyedórán át ellenkeztem a talicska, az ásó meg a lapát miatt, aztán inkább eltoltam őket. De a szüleim honnan tudták? Ez valami külső dolog lehet. Semmi más. Bizonyára van egy életkor, amikor az embert ki kell lökni a fészekből. Ránéznek, és sűrűn felhősödő homlokkal azt mondják:

 - Ejj, hogy férfiasodik ez a gyerek!